Bánki Donát - Péch Antal

Erdély-Balánbánya kirándulás, 2017.09.20.-24.

Program:

1. nap: 09.20. Indulás 4:00-kor a Bánki parkolójából. Útközben pihenők lesznek, étkezés hozott hidegcsomagból, Kolozsváron (Marosvásárhelyen) megállunk városnézésre tervezetten 18 órakor a szállás elfoglalása Balánbányán, meleg vacsora.
2. nap: 09.21. Parajdi sóbánya megtekintése, Korondon a hagyományos népi mesterségek megtekintése, Szováta, Medve-tó,
3. nap: 09.22. Délelőtt a Tusnádfürdői gyógyfürdőbe töltünk el 3 órát, majd délután Csíkszeredára utazunk és megnézzük a nevezetességeket.
4. nap: 09.23. Gyergyószentmiklós felfedezése, Hargita megye harmadik legnépesebb városa, az egykori Gyergyószék központja. Délután a Gyilkos-tóhoz, Békás szoroshoz kirándulunk
5. nap: 09.24. Hazautazás, érkezés 18 óra tájékán.

Képek az utazásról:

Marosvásárhely története:

Marosvásárhely környéke feltehetően már az őskorban is lakott volt. Erre engednek következtetni azok a régészeti leletek, amelyeket a városban, illetve a környező településeken: Maroskeresztúron, Malomfalván, Maroscsapón és Marosszentannán tártak fel. Az egyetlen székelyföldi ,, szabad királyi város " , keletkezésére csak következtetni tudunk.Székelyvásárhely a 12. század végén vagy a 13. század elején jött létre. A település latin neve Novum Forum Siculorum, új keletű vásároshelyre utal, mely vásároshely kialakulása összefüggött a marosi székelyek e részeken való letelepedésével.E feltételezés csak akkor helytálló, ha a „székely” nevet „székelység”, „székelyek” értelemben használjuk és a latin elnevezést „székelyek vásáros helye”-ként fordítjuk. Az eredeti megnevezést a vidéken élő magyar lakosság adta: Székelyvásárhely, és ezt fordították latinra.

Először 1107-ben említik a várost Novum Forum Siculorum néven. Vártemploma helyén a tatárjárásig a domonkosok temploma állott.

Az elpusztult templom helyén 1260-ban a ferencesek építettek új gótikus templomot , amit 1446-ban fejeztek be. 1439 óta 36 alkalommal volt a város országgyűlés színhelye.

1492-ben Báthory István erdélyi vajda védművekkel erősíttette meg, ami ötszög alakú külső tornyos vár volt.A vár 1600–1601-ben Basta ostromai következtében rommá vált.1602-ben kezdték el a vár újjáépítését, de csak 1614 és 1653 között lett kész.

1661. Szeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé I. Apafi Mihályt.

1707. április 5-én itt emelték II. Rákóczi Ferencet a fejedelmi székbe.

1849. július 30-án innen indult Petőfi és Bem a segesvári csatába.

Noha Marosvásárhely, a „székelyek legnagyobb városa”, az egyetlen olyan székelyföldi település volt, mely szabad királyi város címmel büszkélkedhetett, sokáig mezővárosi jellegű maradt és csak a 20. század elején indult látványosan fejlődésnek. A város akkori polgármesterének, Bernády Györgynek köszönhetően alakult ki a város központját ma is meghatározó szecessziós városkép. Az ő irányításával újratérképezték, felparcellázták a várost, rendezték a vár környékét, közparkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltozták az utcákat. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik „virágok városa”-ként Marosvásárhelyt.

A városnak 1910-ben 25 517 lakosa volt, ebből 22 790 magyar, 1717 román és 606 német.

1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz a várost.Szeptember 16-án Marosvásárhelyre látogatott Horthy Miklós is.

Marosvásárhely az 1947. február 10-i párizsi döntéstől kezdve újból Romániához került, a magyarok számára 1950–1968 közötti Magyar Autonóm Terület, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja volt.1990 márciusában volt a „fekete március”-nak nevezett marosvásárhelyi pogrom, vagyis etnikai zavargások törtek ki az akkor még többségben lévő magyarság és a kevés helyi, illetve az annál nagyobb számú, a környező román falvakról behozott románság között. A zavargások egyik kiváltó oka az volt, hogy 1990. február 10-én Sütő András felhívására körülbelül 100 000 magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely belvárosában. Kezükben egy-egy gyertya és könyv volt. Mindenhol elénekelték a Miatyánkot.

Március 19-én a román soviniszták tüntetést szerveztek a magyarok ellen. A megye román falvaiból 13 busszal, zömében ittas és analfabéta embereket hoztak be a városba, akiket azzal riogattak, hogy a magyarok ki akarnak válni Romániából. Az immáron egyesült tömeg letépte azokat a magyar feliratokat, amelyek útjukba kerültek. A tömeg elindult az RMDSZ székháza felé, amit elkezdett megostromolni. A bent lévők hiába hívták többször is a rendőrséget, azok szándékosan késlekedtek. Ion Judea ezredes személyesen garantálta a magyarok testi épségét, ha kijönnek, viszont kint atrocitások történtek. A rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karja zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvéd Kórházba.Március 20-án óriási magyar tömeg gyűlt össze a belvárosban, követelve az RMDSZ-székházi botrány felelőseinek az előállítását, illetve Kincses Előd lemondott polgármester visszahelyezését. A tömeg a „Gyilkosok, gyilkosok!"-at skandálta. A románok nem voltak sokan, de a déli óráktól elkezdtek gyülekezni. Szászrégen irányából nyolc autóbusz érkezett, amely román parasztokat hozott. Nem sokára a mezőgazdasági eszközökkel felszerelt románság áttörte a gyenge kordont, majd a magyarokra tört. A fegyvertelen magyarok menekülni kezdtek. Néhányan előreszaladtak és a padokat szétbontották, hogy a faléceket használják védekezésre. Ezután többórás patthelyzet alakult ki. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette. A román hadsereg körbezárta a várost, erre a lépésre a környékbeli falvak lakosai lezárták az utakat. A magyarok a román buszokat feltartóztatták, felgyújtották, több románt súlyosan összevertek. Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveket. Azok felálltak hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bent maradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.

Az első támadást a románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat a románokra irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, akik bekapcsolódtak a harcba. Közben a „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”-at skandálták. A döntő fordulat éjjel fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A többségükben idős, 60 év feletti embereket, egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezette. Az ő vezetésével rohamozták meg a tankokon keresztül a románokat a székelyek. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A „győzelmet” a magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a „rend” Marosvásárhelyen.

Az összetűzésnek 5 halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt.

Csokonai Vitéz Mihály:Marosvásárhelyi gondolatok részlet

Te vagy hát, óh Maros jámbor magyar vára

Hol összefut a jó és a gonosz határa,

Te vagy a pont, mellynél a vadság eltűnik,

Te vagy, hol az ember érezni megszűnik.

Vigyázz! mert közel van a homálynak partja

Elnyél, ha az észnek fénye meg nem tartja

Akinek díszére építsél templomot,

És a vakság ellen hányj több-több ostromot.

Tele oly lelkekkel termékeny kebled,

Kikben meg-megannyi Mentorid tiszteled,

Kiket a nemzetnek és a két hazának

A bíztató egek gyámolúl adának.