Fogarasy Mihály Műszaki Líceum

Az intézménynek kettős múltja van: egyrészt a szakoktatási intézmény, másrészt az egyházi iskola.
Orbán Balázs szerint a gyergyószentmiklósi inastanoda volt Székelyföld első ilyen jellegű intézménye. Az első okleveles említés 1874-ből származik, amikor az akkori nagyközség vezetősége előírta, hogy az inasok a polgári iskolában kell tanulják az elméletet. A II. világháborúig így is történt, az elméleti tantárgyakat a diákok a város elemi és polgári iskolájában sajátították el, míg a gyakorlati képzést a céheknél, illetve a helyi vállalkozóknál végezték.
Magát az épületet Fogarasy Mihály erdélyi püspök építtette 1876-ban. Csík vármegye első magasabb rangú lánynevelő intézete volt, amely gyorsan fejlődött.
1950-ben kapta meg a szakiskola a mai épületet, amelyet két évvel korábban az egyháztól vettek el és államosítottak. Azóta az iskola hosszú fejlesztésen ment át. Megépült a bentlakás (kollégium), tornaterem, sportpálya, műhelyek. 1978-tól szakközépiskolai rangot kapott az intézmény. Azóta több mint 20 000 végzettje volt az intézménynek.
Az 1989-es forradalom után, 2003-ban az egyház visszakapta az intézményt. Három évvel később újraindult egyházi közreműködéssel a hittan szakképesítésű oktatás.

Program

2018.04.18. (szerda)
Indulás: 5:00 Tatabánya
Az út során több pihenőt tartottunk. A Királyhágón megállva egy kisebb sétát is tettünk a gyönyörű környék megtekintésére.
Érkezés: 18:53 Gyergyószentmiklós, Fogarasy Mihály Műszaki Líceum
Az iskolában már vártak minket, vacsoráztunk, majd elfoglaltuk a szálláshelyünket. Akinek volt hozzá kedve, részt vehetett egy esti városlátogatáson.
2018.04.19. (csütörtök)
A só útja
Reggeli után indultunk Parajdra a sóbányába. Lent a bányában szabad program keretében mindenki felfedező útra mehetett. Megnéztük a bányában létesített kalandparkokat, játszótereket, templomot, speciális programokat.  Utána Szovátára utaztunk. Végigsétáltunk a gyönyörű településen, majd tettünk egy sétát a tórendszernél. Medve-tó, Veres-tó, Mogyorósi-tó, Zöld-tó, Fekete-tó.
A szállásra tartva Korondon megálltunk vásárolni, nézelődni, majd Farkaslaka volt a következő állomás, ahol Tamási Áron erdélyi magyar író született.
Székelyudvarhely
16:20 indulás vissza a szállásra
18:00 Vacsora, majd közös program, ahol az iskola igazgatónője, köszöntötte a csoportot. A diákok együtt énekeltek, beszélgettek, később fociztak. A kísérőket pedig egy baráti beszélgetésre invitálták a tanári szobába.
2018.04.20. (péntek)
A víz útja
Reggeli után Tusnádfürdőre indultunk. (Mádéfalva, Csicsó, Csíkszereda, Szentkirály) Következő állomás a Szent Anna-tó (Sajnos nem tudtuk megnézni, mert a busz nem tudott felmenni a szűk úton. Gyalog 9 km lenne)
Megálltunk Tusnádon a borvízkútnál, ahol mindenki feltölthette a flakonjait vízzel.
Ellátogattunk Csíksomlyóra, ahol tettünk egy kisebb kirándulást a kápolnához. A kálvária megmászása nagyon tetszett a gyerekeknek. Megtekintettük a forrást, majd a gyönyörű kegytemplomot.
Indulás vissza a szállásra. 16:24 megérkeztünk Gyergyószentmiklósra.

2018.04.21. (szombat)
A nap fő programja a Gyilkos-tó megtekintése volt, amit egy komolyabb kis túra követett, melyet végigjárva először a hegyről nézhetünk le a Békás-szorosra, majd leereszkedve végigsétáltunk rajta.
A tanulók számára – a későbbi nyilatkozataik szerint – ez volt a legemlékezetesebb program az út során.
2018.04.22. (vasárnap)
Reggeli után 5:15-kor indultunk haza, 18 órakor érkeztünk meg Tatabányára. A hosszú és fárasztó utazás után már mindenkinek jól esett az otthoni pihenő.

Látnivalók Erdélyben

Gyergyószentmiklós

Gyergyószentmiklós (románul: Gheorgheni) város Romániában; Hargita megye harmadik legnépesebb városa, az egykori Gyergyószék központja. Gyergyószentmiklós szíve, az egykori Piactér ma Szabadság tér néven Erdély egyik legszebben parkosított kisvárosi főtere. Mai képe a 19-20. század fordulóján alakult ki, amikor emeletes épületeket húztak a helyi kézművesek kezdetleges házainak helyére. Ezek egyike ma a városi kórház, egy másik a bíróság.

Parajd

Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magába, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája. A parajdi sót már a 15. századtól kezdve „székely sónak” nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek (= „Sóvidék”), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.
Parajdon a sóbányászat egészen a római korig nyúlik vissza.
A kitermelt só helyén keletkezett hatalmas csarnokok közül egyet megnyitottak a látogatók és a gyógyulni vágyók számára. Az erdélyi sóbányák közül egyedül Parajdon történik földalatti gyógykezelés a sóbánya egyik felhagyott szintjén.
A környék a népművészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája.
A világítással és szellőztető rendszerrel ellátott kamrákban ökumenikus kápolna, büfé,játszótér, ülőalkalmatosságok stb. találhatók.

Korond

Korond (románul: Corund) falu a romániai Hargita megyében, Korond község központja. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja. Az országút mellett állandó kirakodóvásár van a falu termékeiből. Korond jelentős turisztikai látványosság, mint Sóvidék többi települése is.
Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak, sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják.
A fazekasság a középkortól nőtt iparággá.
Az első írásos adat a fazekasságról 1613-ból származik, amikor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolja a korondiakat.
A korondiak a máz nélküli edényeknek is sokféle változatát készítették, melyek jól bevált főzőedények voltak az akkori cserepes tűzhelyeken.

Farkaslaka

Farkaslaka (románul Lupeni) falu Romániában, Hargita megyében. A Felső-Nyikómente legjelentősebb községe. Székelyudvarhelytől 13 km-re északnyugatra a Nyikó nevű patak két partján, a Gordon-tető nyugati előterében fekszik.Tamási Áron (1897–1966) székely író szülőfaluja, sírja két cserfa között a templom mögött áll. Szülőháza emlékmúzeum.

Szováta

Szováta (románul Sovata) város Romániában, Maros megyében. A Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros. Marosvásárhelytől 60 km-re keletre, a Mezőhavas délnyugati előterében, a Szovátai-medencében fekszik. A város sóstavairól és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvebőrhöz hasonló alakjáról kapta és 1875 körül alakult ki.
A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folyta-tódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetele-pített elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokoza-tosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet.

Tusnádfürdő


Tusnádfürdő (románul: Băile Tușnad) város Romániában Hargita megyében. Országos hírű gyógyfürdő és üdülőhely, Románia legkisebb városa. Csíksze-redától 32 km-re délkeletre az Olt bal partján fekszik, 1934-ben választották le Nagytusnádtól, 1968-óta város. A Csomád-hegység kráterében levő Szent Anna-tó Európa egyetlen természetben megmaradt vulkáni tava.







Csíkszereda

Csíkszereda (románul Miercurea Ciuc) város Romániában, Hargita megyében. Csíkszék, majd 1878-tól Csík vármegye, ma Hargita megye székhelye. Mai modern városközpontja 1970 és 1990 között alakult ki a régi központ lebon-tásával. A Mikó-vár, ma a Csíki Székely Múzeum és a Kájoni János Megyei Könyvtár működik benne. Ma már műemlékként tartják nyilván, ez Csíkszék legjelentősebb műemléke, történelmi nevezetessége.




Csíksomlyó

Csíksomlyó (románul Șumuleu Ciuc, németül Schomlenberg vagy Somlyoer-Berg) egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániá-ban, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden pün-kösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú.






Gyilkos-tó


A Gyilkos-tó (románul: Lacul Roșu) egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben, a Keleti-Kárpátokban, Hargita megye északkeleti részén. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. A tó visszahúzódóban van, a visszamaradó kisebb tavak elláposodnak.  A kör-nyék és a Gyilkos-tó üdülőtelep közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik.





Békás-szoros
A Békás-szoros (románul: Cheile Bicazului) egy tektonikus eredetű szurdok-völgy a Hagymás-hegységben, Erdélyben, Hargita megye északkeleti részén, a Békás-patak völgyében. A szorost 1971-ben védetté nyilvánították, jelenleg a Békás-szoros - Nagyhagymás Nemzeti Park része. A Békás-szorost közrefo-gó hegycsúcsok: Kis-Cohárd (1344 m), Csíki-bükk (1264 m), Oltár-kő (1154 m), Mária-kő (1125 m).

















Látnivalók Magyarországon

Tata

Tata város Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében a Kisalföld keleti peremvidékét alkotó Győr–Tatai-teraszvidék területén, a Gerecse hegy-ség nyugati előterében. A Tatai járás központja.
Az „Élővizek városa” és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa lett, így ismerve el a város kötődését a természeti értékekhez.
Magyarország első angol típusú kertjét 1783-ban az Esterházy család megbí-zásából Bőhm Ferenc uradalmi mérnök telepítette. Az angolkertek az 1700-as évek közepén jöttek divatba. A francia kert merev, szigorú formái helyett a fákat és bokrokat nem szabályos mértani rendben, hanem csoportokban ültették úgy, hogy minden oldalról szép látványt nyújtsanak. Közöttük leheve-redésre, piknikezésre csábító pázsit borította a talajt. Érdekesség, hogy Tatán ültették hazánkban először szomorú fűzeket. A kert kialakításának kedvezett az itteni források feltörő vize és a Cseke-tó, nem véletlen, hogy elsősorban vízkedvelő növényeket ültettek ide.
Az írott forrásokban a 13. században és a 14. században találunk már említést a vízimalmokról. 1268-ban Mária királyné tatai malmát "Walter Comes"-nek adta el. Zsigmond király 1388. évi oklevele, amelyet Péter apát beiktatása al-kalmából állítottak ki, közli a malmok helyét. Az apátságnak hat, Walter utó-dainak és az esztergomi szigeti apácáknak egy-egy malma volt, de az egyik nem működött. A 14. század végén, Tatán 8 működő és egy romos malom-ról beszélhetünk.

Komárom

A komáromi erődök Közép-Európa legnagyobb, épen fennmaradt, újkori erődjei, kedvelt és kiváló helyszínei különböző fesztiváloknak, rendezvények-nek, konferenciáknak, céges csapatépítésnek, családi napoknak, koncerteknek és iskolai tanulmányi kirándulásoknak. Az erődök egyedi jellege, az évszáza-dos falak, a várárkok és kazamaták hangulata különlegessé és izgalmassá va-rázsolja az itt töltött órákat. Kaland, történelem, kultúra, művészet és műem-léki környezet, mindezt egyben nyújtja Látogatóinak a komáromi erődrend-szer.
A Duna jobb partja már a római kor óta lakott, itt állt a Római Birodalom egyik jelentős határvárosa, Brigetio. A török hódoltság ideje alatt a Duna jobb partja elnéptelenedett, Komárom pedig a királyi Magyarország végvárává vált. A város sikertelen török ostromára 1594-ben került sor, majd ennek után kezdődött meg a komáromi erődrendszer fokozatos kiépítése. A jobb parti településrészek védelmére épült erődök ezután fontos szerepet játszottak az 1848–49-es szabadságharcban is, amely során három ütközetre is sor került a Habsburg Birodalom és Magyarország csapatai között. A település fejlődésé-nek fontos mérföldköve a Budapest-Bécs vasútvonal megépítése, amely 1884-re készült el teljesen.
Komárom (szlovákul Komárno ) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület komá-romi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál. Nevezik még Észak-Komáromnak, Öreg-Komáromnak vagy Révkomáromnak is, hogy megkü-lönböztessék az egykori déli városrésztől, amely ma Komárom néven önálló település Magyarországon. Komárom járási székhely és a Nyitrai kerület har-madik legnépesebb városa Nyitra és Érsekújvár után.

Esztergom

A város több mint ezer éve a magyar római katolikus egyház központja. A Várhegyen magasodik a település meghatározó építménye, a klasszicista stílu-sú bazilika, Magyarország legnagyobb temploma.
Esztergomot már a történelem előtti időkben is lakták. A rómaiak is telepü-lést hoztak itt létre, melynek neve Salvio Mansio volt. A városban Marcus Aurelius is megfordult, aki itt írta az Elmélkedések 12 fejezetét. A magyarok érkezése után a várost Géza nagyfejedelem alapította 972 körül. Valószínűleg itt született, keresztelkedett és koronázták királlyá fiát, Istvánt, aki a várost érseki székhellyé tette. Egészen 1242 teléig, a tatárjárásig királyi szék-hely. A város a 15. századra vallási és kulturális központtá nőtte ki magát, számos király, Európa szerte elismert tudós és művész is megfordult itt, majd a török 1543-ban elfoglalta, és a birodalma végvárává tette. A várost 1683-ban foglalta vissza véglegesen Sobieski János lengyel király a párkányi csata során. Miután a 19. századra az érsekek visszatértek a városba, elkezdték épít-tetni a főszékesegyházat. 1895-ben megépült a Mária Valéria híd, ami össze-kötötte a várost Párkánnyal, és még ebben az évben egyesült a közeli települé-sekkel, Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel. A hidat a második világháborúban felrobbantották. Esztergom 1952-ig maradt megyeszékhely. Az ezredfordulót követően 2001-ben újraépült a Mária Valéria híd, majd a város 2003-ban a megalakuló Ister-Granum Eurorégió központja lett.

Visegrád

A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjai-ra épült. A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt.
A Várhegy tetején a kora vaskorban már létezett egy erődített település. En-nek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három to-rony védte. A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia, I. Lajos folytat-ta az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási jelvényeket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig ebben a várban volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrség kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595 és 1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták, ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárá-sa és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.